Bevezetés
Az egyház egyik kedvenc kérdése, hogy vajon milyen nehézsége volt annak, aki az Újszövetség felét írta, amit ő maga tüskének nevez? A tüske, lánykori nevén tövis, kellemetlen hegyes alkatrésze bizonyos növényeknek, aminek szúrása rendkívül fájdalmas, kellemetlen, ha pedig folyamatosan szúr, az már kínzó fájdalmat okoz. Nem véletlenül raktak hirtelen felindulásból tövisből készített koronát Krisztus Urunk fejére. A „mit adtak nekünk a rómaiak?” kérdésre sajnos a „válogatott kínzások” című válasz is beletartozik, nem csak a Brian életében felsorolt remek dolgok.
A címben feltett kérdésre klasszikus és gyakori válasz, hogy egy meg nem nevezett betegséggel küzdött Pál, nem sok sikerrel. Sokan a kérdést csak arra szűkítik, hogy mi lehetett ez a betegség: epilepszia, valamiféle migrén szerű fejfájás rohamok sorozata vagy szembetegség, általában ezek merülnek fel, mint gyanúsítottak. Ebben a rövid tanulmányban megpróbáljuk a kérdést körbejárni prekoncepció mentesen: megnézzük a tüskét, mint képet az Ószövetségben, a tövisről szóló rész szövegkörnyezetét, valamint más részeket, amik Pál fizikai állapotára utalhatnak.
Mit jelképez a tövis a Bibliában?
A bibliai szimbólum értelmezésben két hibát lehet elkövetni: az egyik, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket, a másik viszont az, hogy dogmatikusan ragaszkodunk a jelentésükhöz akár a szövegkörnyezet figyelmen kívül hagyásával. Ezen elveket figyelembe véve nézzük, hol fordul elő a tövis szó az Ószövetségben és mit jelképez. Ez nem feltétlen vezet el a végső konklúzióhoz, de érdemes rá odafigyelni. A tövisről jogosan sejthetjük, hogy valami kellemetlen dolgot szimbolizál. A bűnbeesés után, amikor az Úristen megátkozza földet, többek között ezt mondja Ádámnak:
„Tövist és bogáncsot hajtson neked …” (1 Móz 3,18)
Itt szó szerinti tövisről van szó, mint átok, szimbólumként a 4 Mózes-ben találkozunk először a bökő fogalommal:
„De ha nem űzitek ki magatok elől az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok” (4 Móz 33,55)
Itt a honfoglaló Izráelt inti Isten, hogy az őslakosokat kergessék el a leendő ország területéről, különben később sok bajuk lesz velük. Mit jelent a tövis? Röviden, ahogy olvassuk: Az ellenséget, ill. annak szorongatását. A kép rendkívül plasztikus, nem csak egy tüske, ami valahol szúr, hanem a szemet szúrja. Szemléletes hasonlat!
A Józsué 23,13 is ugyanilyen kontextusban használja a „tövis” kifejezést. Következtetésnek megállapíthatjuk, hogy a tövis az Ószövetségben az ellenségre utal és annak a gyötrő magatartására, betegségre utalásnak nyoma sincs. A következőkben megnézzük, hogy ez összhangban van-e a Pálnak jutott tövissel?
Pál tövisének tágabb szövegkörnyezete
A kérdéses rész Pál 2. Korinthusi levelében található, ahol a szerző saját magáról beszél:
„Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok.
Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja. Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 11,22-12,10)
A kiemelt részben kerül elő a tövis, de mint szinte minden esetben a szövegkörnyezet is nagyon fontos. Sokat köszönhetünk Stephen Langtonnak - aki később Canterbury érseke lett - hogy felosztotta részekre és versekre a teljes Bibliát, így könnyen azonosíthatunk, hivatkozhatunk egy-egy részt, azonban ennek a felosztásnak lett egy mellékhatása: Bizonyos szorosan összetartozó részek „leválasztódtak” egymásról és külön résznek értelmezzük a fejezetek felosztása miatt. Ha napi egy részt olvasunk, akkor is automatikusan külön történetként fogyasztjuk, hacsak nem figyelünk külön erre oda. Így van ez a 2 Korinthus 11. és 12. részek esetében is. Szándékosan fejezet váltás nélkül idéztem a vitatott rész teljes környezetét. A 11. rész végén Pál az üldöztetéseiről ír, rengeteg dolgot felsorol az őt ért szenvedéseiről. Nézzük ezeket tételesen az átláthatóság kedvéért (a levél korábbi részéből is citálok néhányat):
- “rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk” (1,8)
- „az életünk felől is kétségben voltunk” (1,8)
- „mi magunk is elszántuk magunkat a halálra” (1,9)
- „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be” (4,8)
- „üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak” (4,9)
- „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk” (4,10)
- „többször börtönöztek” (11,23)
- „sok verést szenvedtem el” (11,23),
- „sokszor forogtam halálos veszedelemben” (11,23)
- „Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést” (11,24)
- „háromszor megvesszőztek” (11,25)
- „egyszer megköveztek” (11,25),
- „háromszor szenvedtem hajótörést” (11,25)
- „egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain” (11,25)
- „veszedelemben folyókon” (11,26)
- „veszedelemben rablók között” (11,26)
- „veszedelemben népem között” (11,26)
- „veszedelemben pogányok között” (11,26)
- „veszedelemben városban” (11,26)
- „veszedelemben pusztaságban” (11,26)
- „veszedelemben a tengeren” (11,26)
- „veszedelemben áltestvérek között” (11,26)
- „fáradozásban és vesződségben” (11,27)
- „gyakori virrasztásban” (11,27)
- „éhezésben és szomjazásban” (11,27)
- „hidegben és mezítelenségben” (11,27)
- „naponkénti zaklattatás” (11,28)
Ugye még végigolvasni is hosszú volt? (ha nem futottad át ;) ) Mennyivel inkább átélni! Egy is sok ezekből, nemhogy ezek mind együtt! A megpróbáltatások felsorolása után Pál így összegzi a helyzetét: „Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen?” (11,29)
Van viszont egy dolog, ami hiányzik a felsorolásból, mégpedig a betegség. A fent említett felsorolás rettenetes, de az utolsó kivételével mindegyiken túl volt. Ha valamilyen betegsége lett volna, bizonyosan betette volna a felsorolásba, hiszen a szabadulás hiánya miatt folyamatosan kínozta volna. Semmiképpen nem gondolhatjuk említésre se méltó erőtlenségnek, ha azt feltételezzük, hogy a 12. rész tövise a betegségéről szól.
Zoom in
A 12. rész elején Pál elmeséli, hogy közvetlenül a mennyből kivételes kijelentéseket kapott. Azt is mondhatjuk akár, hogy Jézus után Pál a Biblia második legmeghatározóbb alakja. Ha az Újszövetséget Jézus kereszthalálától számítjuk, nem pedig a Máté evangéliuma első fejezetétől, mert „jogi” értelemben így helyes, akkor azt láthatjuk, hogy Pál alkotja a teljes újszövetségi teológia vázát. A 2. Korinthusi levél írásakor még nem kanonizálták az Újszövetséget, hiszen épp akkor íródott, de Pál tisztában lehetett saját meghatározó szerepével. Ezekre gondolt, amikor azt mondta: „a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt … el ne bizakodjam”
Ez a bizonyos tárgyalt tüske ezek szerint azért adatott, hogy Pál el ne bízza magát, hogy mekkora király ember az Isten országában és nehogy túlságosan nagy legyen az arca. Itt érdemes egy pillanatra megállni, hogy is van ez? Közkedvelt értelmezése a résznek, hogy Pált Isten tartotta alázatban, nehogy elbízza magát. Ez a feltételezés hamis: Egyrészt látni fogjuk, hogy a tövist nem Isten, hanem a Sátán adta. A másik szempontba nem szoktunk bele gondolni: mást alázatban tartani nem lehet, azt megalázásnak, lealázásnak, megszégyenítésnek hívják, amit mi emberek sajnos gyakran elkövetünk, de Istentől teljes mértékben távol áll, Ő soha nem alázza az övéit. Egyetlen egy valaki tud alázatban tartani minket: mi magunk! Az alázatot nem lehet senkire ráerőltetni, az belülről jön, vagy nem jön. Isten az ellenkezőjét teszi, ha mi megalázzuk magunkat, ő felmagasztal (1 Pét 5,6). Lásd még: Józs 3,7 ill. ApCsel 5,13. Láthatjuk, hogy van egy Isten által, pozitív értelemben való felmagasztaltatás. Nyilvánvaló volt az emberek előtt, hogy Pálban Istennek hatalmas ereje munkálkodott a missziója során, csodái, tanításai, igehirdetései által. A Sátán ezt a munkát szerette volna mindenképpen lerombolni.
Szokás mondani, hogy „nekem is adatott egy tövis, mint Pálnak”. Ezzel a hasonlattal egy gond van: ilyen kijelentéseket véleményem szerint akkor tehetünk, ha akkora hatással vagyunk Isten országára, mint Pál. Nem valószínű, hogy létezik még egy ilyen ember, ezért, ha Pállal állítjuk párhuzamba magunkat tövis ügyben, ne feledkezzünk meg arról, hogy kijelentés/befolyás/csodák szintjén is legalább meg kell közelítenünk őt.
Fókuszáljunk most a 2Kor 12,7 re, ahol a tövis említésre kerül:
Fontos megemlíteni, hogy az újfordítású Biblia azt írja: „tövis adatott a testembe ", ami félrevezető. Ez a fordítás utalhat arra, hogy a testen belül van a tövis, azaz fizikai betegségről beszélünk. Az eredeti görög szöveg szó szerint, nyers fordításban így hangzik: „tövis adatott a testemnek, a Sátán angyala (követe), hogy engem arcul verjen (öklözzön)”
Tegyünk egy vitán felül álló megállapítást a vers alapján, mert ez sem szokott egyértelmű lenni a közbeszédben: a tövis bármi legyen is, a Sátántól származik, nem Istentől. Erre jön a válasz, hogy jó-jó, de megengedte neki. Erre még kitérünk, de szögezzük le, hogy Isten és a Sátán nem egy csapatban fociznak. Jézus a láthatatlan Isten tökéletes képmása mondja magáról, hogy ő azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk, míg az ellenségről ez a mondás: öl, pusztít és nyomorba dönt (János 10,10 után szabadon). A kettő összemosása már-már ördögi tévtanítás, hiszen azt sugallja, hogy Istentől származnak az ördögtől való nyomorúságok. Hosszabban erről a témáról itt olvashatsz: https://parousia.blog.hu/2019/05/19/miert_engedi_isten
A tüske egyenletet így írhatjuk fel:
Pál tüskéje = a Sátán küldötte
Az itt szereplő küldött/hírnök/angyal az Újszövetségben mintegy 180-szor szerepel, de egyetlen esetben sem utal betegségre. Adódik a kérdés, akkor mi volt ez a tövis? Mind a tövis bibliai szó használata, mind a szövegkörnyezet arra enged következtetni, hogy az ellenség keze van a dologban, mégpedig külső támadás formájában. A Sátán kirendelte egy beosztottját, hogy Pált folyamatosan gyötörje oly módon, hogy amerre csak jár, körülötte felfordulást keltsen, és minél többet ártson Pálnak lelkileg és fizikailag. A tövis megnyilvánulási formái a fenti hosszú felsorolásban olvashatók. Betegségre nem utal a 7. vers sem, a helyes fordítás szerint.
Az üldöztetés problematikája
Jézus a kereszt tökéletes és befejezett munkája által sok mindentől megszabadított minket már itt a földön, egy dolog azonban biztosan velünk marad egy darabig, ez pedig a hitünk miatti üldöztetés, amiből ugyan nekünk Pálhoz képest csak patikamérlegen kimért mennyiség jutott, de itt van velünk, és itt is marad. Jézus még halála előtt megmondta, hogy a keresztények élete nem csak játék és mese, sőt üldözni fogják őket, amit a történelem azóta igazolt is:
„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16,33)
Feltételezés: Pál valószínű kérte az Urat, hogy távolítsa el ezt a gonosz hatalmasságot az útból. Egyrészt azért, hogy neki jobb legyen, másrészt azt gondolhatta, hogy így a szolgálata is sikeresebb lehet. Isten azonban azt mondta neki, hogy nem, az Isten ereje az üldöztetés ellenére is meg fog nyilvánulni Pálon keresztül. Lehetséges, hogy azt hitte Pál, hogy az evangélium hirdetésével járó üldöztetéstől is megszabadulhat, azonban három kérés után kénytelen volt belátni, hogy ez nem fog megtörténni. Maga az Úr jelentette ki előre már a megtérésekor, hogy a Jézus miatti üldözés végig fogja kísérni az életét. Anániásnak szólt a következő mondat a későbbi apostolról, mielőtt meglátogatta a frissen pálforduláson átesett Sault:
„Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” (APCsel 9,15-16)
Vajon miért nem veszi el Isten az üldözést, merül fel a kérdés. Az üldözést ugyan az ellenség szervezi, de mindig embereket használ, mert önmagában semmit sem tehet, csak felbújthatja a rá hallgatókat. Végső soron ember üldöz embert. Könnyen eljutunk a búza és a konkoly példázatához (Mt 13,24-30;36-43), ahol Jézus azt mondja, hogy nem lehet idő előtt a konkolyt kitépni, mert akkor az negatív hatással lenne a búzára. Mit jelent ez? Van pl. egy gonosz ember, akinek később születik egy fia, aki majd megtér és sokakat az Úrhoz vezet. Ha a gonosz apát idő előtt likvidálnánk, akkor nem lenne a fia sem, akit Isten nem tudna használni.
Van itt még egy másik aspektusa is a dolognak: a gonosz szereplő is megtérhet idővel és ezzel máris konkolyból búzává változott a példázat képvilágával élve. Nem kell messzire menni a témánktól: itt van új művésznevén Pál, aki azon ügyködött még Saulként, hogy a keresztényeket börtönbe vettesse, sőt a kivégzésüket is aktívan támogatta. Ha Saulra, mint sátánfajzatra idő előtt lesújt az Úr keze, akkor lemaradtunk volna Pál összes leveléről, arról nem is beszélve, hogy ő maga is megmenekült. Érdemes ezeken is egy kicsit elmélkedni, lehet a minket csúfolók, nekünk keresztbe tevők a mi potenciális testvéreink. Isten egy darabig megengedi a keresztényüldözést, hogy hátha az üldözők is megmenekülnek, de ez nem tart örökké.
A gyengeség/erőtlenség = betegség?
Jogos a felvetés, hogy mivel Pál erőtlenségként hivatkozik a tüske okozta következményekre ezért itt valami betegségről lehet mégis szó. A 11. és 12. részben szereplő gyengeség, valamint erőtlenség kifejezéseket a görög astheneia szóból fordítottak, aminek jelentése: erő hiánya (lásd a szó eleji „a” fosztóképzőt), gyengeség, betegség, szenvedés, csapás, gyarlóság. Néhány példa, ahol ugyanezt a szót használja az Újszövetség:
- „segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön” (Róm 8,26)
- „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken” (Zsid 4,15)
- „Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” (1 Tim 5,23)
Látjuk, hogy az erőtlenség szót használja Pál lelki - szellemi kontextusban is: a Római levélben a gyengeség arra utal pl., hogy nem tudjuk, hogyan, mi módon imádkozzunk. Timóteusnál viszont egyértelműen valami testi dologról olvashatunk.
Ezzel látszólag most nem vagyunk előrébb, hiszen mindkettőre utalhat a szó önmagában. A bibliai hermeneutika (szövegértelmezés) szabálya szerint, ha nem tudjuk, hogy mivel fordítsunk egy szót, akkor a szövegkörnyezet ad választ a szó jelentésére. Kontextusba helyezve már megnéztük a 11. rész végén lévő felsorolást, aminek végén szintén astheneia (gyengeség) szóval utal vissza a teljes listára, amiből a betegség teljes mértékben hiányzik.
Ugyanezt a szót használja az író a 12. részben is. Nézzük a 10. verset: „Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban.” A Krisztusért elszenvedett nehézségeket sorolja fel a levélíró öt pontban. Fizikai üldöztetésekről beszél végig itt is. Ha a gyengeséget betegségnek vennénk a felsorolásban, az öt pont inkonzisztens lenne. Teljesen idegen a Bibliától, hogy a Krisztusért való szenvedésbe/üldöztetésbe beletartozna valamiféle fizikai betegség. A betegség kérdésköre egy másik történet, ami meghaladja ezen írás kereteit, azt azonban láthatjuk, hogy a szövegkörnyezet végig arra utal, hogy a gyengeség/erőtlenség a Jézusban való hit miatti nehézségekre utal, nem pedig betegségre.
A Galata levél
Nem tartozik szigorúan a tövis témához, de a Galatákhoz írott levélben van két rész, ami hivatkozási alap arra, hogy Pál bizony beteg volt. Ez első így hangzik:
„Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna.” (Gal 4, 13-15)
Itt is az astheneia szó szerepel az eredetiben, amit a magyarban erőtlenégnek fordítottak. Itt a szövegkörnyezet alapján kétségtelen, hogy valami fizikai dologról van szó. A kérdés az csupán, hogy mi volt ez a fizikai gyengeség?
Korábban láttuk, hogy Pálnak rengeteg bántalmazásban volt része. Elég valószínű, hogy itt is emiatt voltak testi problémái. Nem kell lángelmének lenni ahhoz, hogy eljussunk arra a következtetésre, hogy Pál a Galata levelet Galácia gyülekezeteinek írta (Gal 1,2). Galácia területén helyezkednek el ezek az ApCsel-ből ismert városok is: Derbé, Lisztra, Ikónium. Azt olvashatjuk ebben a könyvben (14, 19), hogy Pált Lisztrában megkövezték, amibe vagy belehalt, vagy majdnem meghalt, de a tanítványai megjelenésére feltámadt, vagy hirtelen sokkal jobban lett. Másnap 20 km-t tett meg a saját lábán a szintén galáciai Derbébe. A megkövezést nem szokták csak úgy túl élni, vagy ha „hibáztak” a kivégzők, akkor is olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kizárt, hogy ne történt volna itt valami természetfeletti csoda. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy a kövezés következményeiről beszél Pál, mint erőtlenség. Ebben az állapotban érkezhetett hozzájuk. Egy megkövezés után még egy csodás gyógyulás esetén sincs az ember feltétlenül a topon. Ez az okfejtés 100%-ban nem igazolható, de az sem, hogy az apostol egy állandó vagy rendszeresen visszatérő betegségben szenvedett. Abból pedig a szembetegséget levezetni, hogy a galaták még a szemüket is kivájták volna, hogy segítsenek Pálon elég meredek következtetés. Ez olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy a fél karját odaadná a barátjának és ebből arra következtetnénk, hogy az illetőnek teniszkönyöke van, vagy daganat a kezében. Ilyen logikai hókuszpókuszokkal bármit ki lehet olvasni a Bibliából. A végkövetkeztetést levonhatjuk: itt található erőtlenség oka lehet fizikai bántalmazás következménye. Ki ne lenne erőtlen egy kövezés vagy 39 bot ütés után?
A másik hivatkozási alap a szembetegségre a levél záró sorai között található:
Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel! (Gal 6,11)
Mivel Pálnak rossz volt a szeme ezért írt nagy betűkkel, hangzik a megállapítás. Ezzel két gond van: attól, hogy Pál szemüveg híján közelre nem látott jól, nem következtethetünk betegségre, ez manapság is sokakkal így van, mégse tekintjük őket betegnek, emiatt senki nem gyengélkedik, ez jogi kifejezéssel élve nem életszerű. A másik lehetséges magyarázat, hogy az eredeti szöveget lehet úgy is értelmezni, hogy Pál nem a betűk méretére, hanem a levél terjedelmére utal és valójában élesebben látott, mint a sas az égen.
Összefoglalás
Amennyiben a kedves olvasó eddig kizárólag abban a gondolatvilágban élt, hogy Pál tövise azonos egy pontosan be nem határolható betegséggel, akkor talán sikerült rávilágítani, hogy ez közel sem egyértelmű, ha megvizsgáljuk a tágabb és szűkebb szövegkörnyezetet, valamint a tövist, mint szimbólumot. Sőt, a behatóbb tanulmányozás során az a meggyőződés alakult ki a szerzőben, hogy sokkal logikusabb, koherensebb magyarázat a fenti következtetés, ami szerint Pál tövis alatt nem a betegségére utal, hanem az ellenség felforgató tevékenységére, amiből számtalan baja volt. Betegségre csupán egy félrefordítás és a „gyengeség/erőtlenség” nem a szövegkörnyezetnek megfelelő értelmezése utal.
A cél a gondolkodás felébresztése a témáról, akár évtizedes berögződések megkérdőjelezése, ha a kérdőjelek jogosak. Természetesen egy érvrendszerből mindenki azt vesz át, amit jónak, elfogadhatónak tart. Az Úr Szelleme világosítsa továbbra is értelmünket.
